Szent-Györgyi Albert
Budapesten született 1893.
szeptember 16-án. Tanulmányait a
Lónyai utcai református gimnáziumban
végezte, majd a budapesti tudományegyetemen
folytatta, ahol 1917-ben orvosi oklevelet szerzett.
Az elsô világháborúban
medikusként vett részt, de megsebesült,
és hamarosan leszerelték. Ezután
külföldön: Pozsonyban, Prágában,
Berlinben, Leidenben, Groningenben folytatott
tanulmányokat, a biológia, az éllettan,
a gyógyszertan, a bakteriológia,
majd a fizikai-kémia terén.
Ezt követôen
Cambridge-ben, F.G. Hopkins biokémiai tanszékén
megszerezte második doktorátusát,
ezúttal kémiából,
majd E.C. Kendall támogatásával
egy évig az Egyesült Államokban
dolgozott. Klebelsberg kultuszminiszter hívására
hazajött, és 1931-tôl 1945-ig
a szegedi tudományegyetem orvosi vegyészeti
intézetének professzora, 1945 és
1947 között a budapesti tudományegyetem
orvos karának biokémia professzora
volt. 1947 végén elhagyta az országot,
és a Boston melletti Woods-Hole-ban etelpedett
le, ahol 1947 és 1962 között
az Egyesült Államok Izomkutató
Tudományos Intézete tengerbiológiai
laboratóriumának igazgatója,
1962 és 1971 között a Darthmouth-i
Egyetem professzora volt. Kapcsolatait Magyarországgal
mindig fenntartotta, az 1960-as évektôl
rendszeresen hazalátogatott. 1986. október
22-én halt meg Woods Hall-ban.
Az 1920-as évek
végén Szent-Györgyi ismeretlen
anyagot talált a mellékvesében.
Megállapította összetélét
(C6H8O6), és hexuronsavnak nevezte el (1928).
Hazatérve, Szegeden olyan növényi
forrást keresett, melybôl nagyobb
mennyiségben lehet kivonni hexuronsavat.
Erre a célra a szegedi paradicsompaprika
kiválóan megfelelt: 10 liter présnedvbôl
6,5 gramm hexuronsavat állítottak
elô. 1932-ben Szent-Györgyi -- és
tôle függetlenül J. Tillmans --
a hexuronsavat azonosította a C-vitaminnal.
Javaslatára a hexuronsavat a skorbut elleni
hatásra utalva aszkorbinsavnak nevezték
el. Szegeden a paprikából kiinduló
C-vitamin gyártás módszerét
is kidolgozták.
Az 1937-es élettani-orvosi
Nobel-díjat Szent-Györgyi Albert nyerte
el "a biológiai égésfolyamatok,
különösképpen a C-vitamin
és a fumársavkatalízis szerepének
terén tett felfedezéseiért".
Már Szegeden
kezdett foglalkozni az izom mûködésével,
és sikeresen vizsgálta az izom fehérjéinek
szerepét az izom-összehúzódásban
(1940-42). A szubmolekuláris vizsgálatok
után érdeklôdése késôbb
a rosszindulatú dagantok felé fordult.
Két évtizeden át foglalkozott
a sejtszintû szabályozás jelenségeivel.
"Vagy mindennap
dolgozom, vagy meghalok. Nincs középút."
– mondta egy riporternek.
1986. október
22-én délelõtt fél
tizenkettõ körül Szent-György
Albert elhunyt otthonában, Wood Hole-ban.
Kilencvenhárom éves volt.
A Magyar Tudományos Akadémia
levelezô (1935), rendes (1938), majd 1945.
május 30-án tiszteleti tagjának
választotta. 1987-ben a Szegedi Orvostudományi
Egyetem felvette nevét.
Néhány
fontos mûve: Studies on Biological Oxidation
and Some of its Catalysts (Budapest-Leipzig, 1937),
Chemistry of Muscular Contraction (New York, 1951),
Bioenergetics (New York, 1957), Bioelectronics
(New York, 1968); magyarul: Egy biológus
gondolatai (Budapest, 1970), Az élô
állapot (Budapest, 1973), Az élet
jellege (Budapest, 1975), Válogatott tanulmányok
(Budapest, 1983).
